Péntek este van (10.18.). Végre mindkét gyermek alszik, élvezzük a csendet. Hamarosan hatalmas pukkanás, villanás, majd sötét és füstszag... Tomi visszakapcsolja a villanyórát. Újabb villanás. Ennek a fele sem tréfa. Ezután szépen sorban eldurrannak a villanykörték, én pánikolok, Tomi ideges, Bálint néz a nagy szemeivel (mondjuk ő mindig ezt csinálja), Gergő alszik mint a bunda.
Délután szerelték be az új bojlert, úgyhogy kicsit aggódtunk, hogy valami rosszul sikerült. Tomi elment Budaörsre Jánosért, hogy egy profi kütyüvel megnézzék, hogy mi ez az egész. Én közben áthívtam anyát, mert a telefonom lemerült, sötét volt, és nem kicsit voltam betojva. A két gyerek édesdeden aludt a szobában.
A csúcskütyü kiderítette, hogy a normális 220 helyett 360V van a konnektorokban. Az ELMŰ nem volt hajlandó kijönni, mert nem tömeges a probléma, hiszen csak egy házszámot érint (közben kiderült, hogy az egész sorházban ez a helyzet, tehát nem a bojler a ludas). Az nem érdekelte őket, hogy ez 6 lakás, életveszély, de minimum minden tönkre megy, mert be sem lehet csöngetni sehova, hogy figyelmeztessük azokat, akiknek esetleg nem tűnt fel.
Hajnal 1-ig elvoltunk ezzel az aprócska problémával, majd nyugovóra tértünk (volna) egy szál gyertya romantikusan pislákoló fénye mellett. Ekkor kezdte Bálint. Sírt, taknyolt, lázasodott, sírt, sírt, sírt. Úgy hajnal 3 körül némi lázcsillapító segítségével sikerült nyugtalan álomba küldeni a gyermeket.
Ezután egész szombaton döglött macskát játszott Bálint: csak feküdt ernyedten az ölemben, néha pislogott. A biztonság kedvéért anyával elvittük az ügyeletre, itthon pedig Tomi próbálta uralni az áramszünet által kialakult helyzetet. A doki megnyugtatott, hogy túléli, viszont letiltotta Bálintot a karotint tartalmazó (sütőtök, répa) ételekről, mert elég alaposan besárgult tőlük. Nekem is feltűnt, rá is kérdeztem, hogy ugye ez csak az. Nincs ezzel semmi gond, azt leszámítva, hogy imádja a sárgító cuccokat. Sebaj, lassan elkezdjük a szilárd táplálékot. Evett már húsgolyót, kenyeret, csokit, túrórudit, sajtot, kekszet, csirkehúst, tapétát, ceruzahegyet (egyáltalán nem emésztődik...), újságot, homokot, szöszt. Még egyszer sem fulladt meg teljesen, úgyhogy nem reménytelen.
Egy utolsó boldog étkezés: sütőtökös vigyor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.