Blogarchívum

2012. augusztus 22., szerda

Maradványtünet

Úgy tűnik, nem múlt el Gergő lelkében nyomtalanul ez a pár nap, hiába mondta, hogy nem akar hazajönni. Simán iszik, ha azt mondom, hogy különben vissza kell menni a kórházba, és este nem akart egyedül elaludni. Végül abban maradtunk, hogy nyitva hagyjuk neki az ajtót. Nem tudom, hogy azért, mert eddig a nap 24 órájában volt mellette valaki, vagy tényleg megviselte a dolog egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.