Az első szülői:)

Ez a nap is eljött, bár kissé váratlanul. Egyáltalán nem számítottunk rá, hogy felveszik, mert csak 13. volt a várólistán. Épp a kórházba készülődtem hozzá, amikor hívott az igazgatónő, hogy Gergő a következő a listán, mert valaki visszalépett. Tomival tartottunk egy rövid kupaktanácsot, de igazából mindketten tudtuk, hogy akarjuk. Engem kicsit aggaszt az oviból hazahozható sok betegség, mert pont akkor fog kezdeni, amikor én az utolsó hónapban leszek, majd megszületik Bálint. Viszont Annyira imád vele egyidős gyerekekkel lenni, hogy nem volt szívem azt mondani, hogy várjunk még egy évet. Olyankor teljesen megváltozik, felszabadul. Elképesztően könnyen barátkozik bárkivel.

Szóval ma este szülőire mentünk Tomival. Viszonylag hamar könnybe lábadt a szemem, amikor az egyik óvónéni azt ecsetelte, hogy a beszoktatás mennyire fontos, hiszen sok gyerek most szakad el először az anyukájától. Ilyenkor nem ritka, hogy az egyik óvónéni a gyereket, a másik az anyukát vigasztalja... Szerintem Gergő nem fog sírni. Én garantáltan:D Egyébként nagyon szimpatikusak az óvónők, a környezet, az elvek. Remélem, ez a valóságban is úgy fog működni, ahogy elmondták. 

Mi csak októberben kezdünk, mert meg kell várni, hogy Gergő 3 éves legyen. Én örülök, mert addig szoktatom magam a gondolathoz. Főleg az eleje lesz nehéz, amikor még nem lesz itt Bálint. Mit fogok magammal kezdeni az üres házban? (babaruhákat vasalok, válogatok, takarítok, felkészülök, talán olvasok is, mert arra egy darabig megint nem lesz alkalmam)

Gergő jele: 

Igazi túrázónak való jel:)