Azt mondják, a többedik gyerkőcnél már nincs idő terhesnek lenni. Ez tök igaz. Gergővel minden péntekig (akkor volt a hétforduló, most is) számoltam a napokat. Minden héten elolvasgattam, hogy éppen akkor mekkora volt, mit tudott, stb. Most ez egészen más. Ma csak rácsodálkoztam, hogy már 14 hetes terhes vagyok. Itt kitérnék azokra - általában pasik - , akik kijavítják az embert, hogy ez nem terhesség, hanem minimum várandósság, de leginkább áldott állapot. Na ők tuti nem rohantak egyik pillanatról a másikra aggódva a wc irányába attól tartva, hogy nem érnek oda. Nem akarták állandóan felfalni a teljes hűtőszekrényt óránként háromszor, majd nem fordultak el undorodva mindentől, ami a konyhában található. Az állandó pisilésről már nem is beszélek..:D Szóval szép dolog, jó dolog, de a végeredmény a lényeg, nem az odáig vezető út. Szóval rácsodálkoztam, hogy már 14 hetes vagyok, és elgondolkoztam azon, hogy szegény apróság mennyivel kevesebb figyelmet kap tőlem, mint anno a bátyja. Sebaj. Majd kiharcolja a figyelmet, ha megszületett:) Azért most elolvastam, hogy kb 10-12 cm, a füle átkerült a nyakáról (:D) a fejére, a szemei is a helyükre kúsztak, van körme és ujjlenyomata, belepisil a magzatvízbe (senki ne aggódjon, mert kb 3 óránként cserélődik), és egyre többet ficánkol. Szóval kezd pici maszat helyett pici babára hasonlítani.
Gergő mostanában komolyan elbeszélget a plüssállatokkal. Az aktuálisan kiválasztott szemébe néz, majd komoly hangon közli vele, hogy "rossz voltál, meg ne lássam". Azért nem mindig ilyen sanyarú a sorsuk a játékoknak. Kapnak puszikat is, Gergő megeteti őket, majd lefekteti az ágyába, és közben azt mondja, hogy "aludj szépen kisbabám". Ma este egyébként nem akart elaludni, pedig nagyon fáradt volt. Annyira fáradt, hogy kb 30 percen keresztül sírt, mert nem tudott beülni a dömper vezetőfülkéjébe (kb 10 cm magas és 30 cm széles fülke). Szóval nem akart aludni, úgyhogy mellé kellett feküdnöm ("anya is fekszik új ágyba"). Kb 10 percig ölelgettem. Ezalatt kaptam hozzávetőlegesen 500 puszit, megállás nélkül simogatott, miközben mondogatta, hogy "én is szeretlek". Tudja, mitől döglik a légy.:D
Erről jut eszembe: amikor a Gundelbe mentünk, a szokásosnál csinibb ruhát vettem fel (semmi extra). Gergő végigmért, majd közölte, hogy "csini anya".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.