Isztria, te csodás :)

Hirtelen felindulásból megszervezett nyaralásunk közvetlenül Parádsasvár után vette kezdetét. Volt bennünk némi aggodalom a hosszú út miatt, de tulajdonképpen semmi gond nem volt. Odafele egy rövid megállással mentünk végig, és csak az utolsó kb 1 óra volt egy kicsit idegtépő (Bálint már nagyon unta a dolgot). Lehet, hogy azért, mert már nagyon régen nem voltunk sehol, de ez volt talán eddigi pályafutásom legjobb utazása. Oké, Skócia nem volt kutya, de most ott volt az a plusz, hogy a két gyerek is velünk jött. Erre vágytam azóta, hogy megszülettek.

Amikor végre az autópályáról megpillantottuk a tengert, szinte könnybe lábadó szemmel, remegő, áhítatos hanggal hívtam fel Gergő figyelmét rá. Erre ő kinézett, majd így reagált: "Aha, tényleg jó, de majd nézzük meg az óceánt is, mert az nagyobb!" 

Kb 7 óra autózás után végre megérkeztünk, felpakoltuk a cuccainkat, és mentünk is strandolni. Erre is volt Gergőnek egy kedves megjegyzése: "Holnap mehetnénk olyan medencébe, ahol nem ilyen rossz ízű a víz?" Azért ezután sem kellett neki könyörögni, ki sem lehetett robbantani a vízből.

Első esténk Fazanában:

 Rovinj

Gergő rákokat keres

A hét legjobb programja a hajókirándulás volt. Fazanából indultunk, és körbehajóztuk a szomszédos szigeteket (Brijuni Nemzeti Park). A nyílt részen olyan hullámverés volt, hogy néha már tényleg azt hittem, mindjárt felborul a hajó. Végül kikötöttünk egy kis szigeten strandolni. Soha nem voltam még ilyen megnyugtató helyen. A vízben olyan volt úszni, mintha egy akváriumban lennék: rengeteg színes halacska vett körül minket.

Várjuk az indulást

A kisgatya is megteszi :)

A következő éjsazka elég rossz volt. Gergő belázasodott. Reggel szakadó esőre ébredtünk, Gergő még mindig lázas volt, úgyhogy kezdtünk elszontyolodni. Szerencsére délutánra újra sütött a nap, és Gergő is kezdett jobban lenni, úgyhogy megnéztük Pulát. A város nem nyűgözött le (főleg Rovinj és Fazana után), de az Amfiteátrum nagyon tetszett. Gergő egyenesen rajongott érte. Még másnap is azzal nyaggatta Tomit, hogy meséljen még neki a rómaiakról.

Ez egy közös képnek indult, de a két gyerek nem így gondolta... :)

Azért itt még látszik Gergőn, hogy nincs teljesen jól. Kapóra jött a babakocsi. Bálintot könnyebb ölben cipelni, mint Gergőt.

A reggeleket általában Fazanában töltöttük, mivel fél8kor még kicsit hűvös volt a strandoláshoz.

Megkértem Tomit, hogy csináljon rólunk egy normális képet. Nem tudtam választani, de talán az utolsó mindent visz.... :D

 Ez már a tengerpartunk. Egy kicsi kavicsos félszigetecskén napoztunk. A part felé nyugis, aprókavicsos, gyerekbarát rész volt, míg a nyílt víz felé hullámos, tengerisünös, felnőtt strand. 

 Ez már megint Pula. Egy térképen találtunk egy parti sétánynak kinéző szakaszt, és úgy gondoltuk, mégis érdemes újra megnézni. Tévedtünk. Végig gyárépületek voltak ezen a részen...

 Utolsó este még kisétáltunk, hogy elbúcsúzzunk a partunktól. Ekkor már nem volt meleg, fújt a szél és lógott az eső lába, de összességében nem panaszkodhatunk: összesen 1 délelőtt és 1 délután volt rossz idő.

A félszigetecskénk kivételesen üresen

Gergő elköt egy csónakot... :)

 Hazafelé a hosszabb utat választottuk, és nem bántuk meg. Végig ilyen volt a kilátás:

Innen még nem haza indultunk, hanem Aszófőre, de onnan végül egy átfagyott, nagyon szeles nap után haza jöttünk. Most regenerálódunk. Próbálok meggyógyulni péntekig, amikor megyünk evezni. De utána már tényleg nem nyaralunk többet idén :)