Dióhéjban

Bálint tegnap óta 39 fok fölötti testhőmérsékleteket produkál. Tomi most vitte el az ügyeletre, mert a gyerekorvosunk szabin, és az helyettesít, aki szerint Gergő retardált volt 10 hónaposan, mert nem járt egyedül. Na hozzá nem. 

Gergő pedig rossz, rossz, rossz, rossz. És amikor úgy érzem, már nem bírom tovább, az összes idegszálamat cafatokra tépte, miszlikbe aprította (van még ilyen szép kifejezés erre?), akkor angyali mosollyal megkéri a kezem ("Anyaaaaaaaaaa! Ha felnövök, ugye te leszel a feleségem?"), és azok az idegek valahogy összefoltozódnak egy rövid, átmeneti időszakra. Aztán este, amikor megint kétszáz a vérnyomásom, ad egy cuppanós puszit, és megkér, hogy miután elaludt, megint bújjak hozzá egy kicsit éjszaka.

És végre elkezdett a legifjabb is emberi nyelven kommunikálni. Mondjuk ezt egyelőre csak a szűk környezete érti, de már próbálja kifejezni magát. Ilyeneket mond:
anya (ez én lennék)
apa (értelemszerű)
baba
kígyó (Na nem így mondja, de nem tudom leírni, csak felismerem. Passzív szókincsem van Tuciból)
itt, ott
hami, inni
kanál (szintén passzív szókincs)
erre, arra
cici
kaka (ez ugyan megtévesztő, de az esetek felében kacsát jelent)
csicsi
mimi (pingvin)
nen (nem)
naaaaa
jajj/ó jaj/ajjajj
hoppá
alma (minden kerek gyümölcs)