Blogarchívum

2014. február 18., kedd

Miért film?

Több helyről is kaptam értetlenkedést, hogy miért vagyok úgy oda a filmre fotografálásért, hiszen ez a múlt, a digitális technika a jelen és a jövő. Filmre fotózni macerás, ráadásul fekete-fehér, nem látom azonnal. Jöhetnék itt a film nagy dinamikatartományával, de nem ez vonz benne (főleg, hogy a 7D elég szép eredményeket produkál ezen a téren is). Azt imádom, hogy megállít gondolkodni. Nem csak úgy elcsattintom azt a képet, hanem kizárólag arra a képre koncentrálok. Kizárok mindent, nem gondolok másra. Utána várok egy csomót, mire láthatom a végeredményt, izgulok, hogy sikerült-e. 1 tekercs film kb 1, néha 2 hétig van a gépemben, tehát tényleg nem pazarlom a kockákat. Semmi eget rengetőt nem fényképezek rájuk, csak ami nekem érték: legtöbbször Őket, azaz a kisfiaimat, mert ők a legértékesebbek a világon. Amikor végre elfogy a 36 kocka, jöhet az előhívás. Ez is nagyon megnyugtató folyamat. Múltkor már pattanásig feszültek az idegeim a legértékesebb kincseimtől... :D Tomi végre haza ért, én meg kértem egy kis szünetet. Bevonultam a mosókonyhába (1 nm, a mosógép szobája), magamra zártam az ajtót, törölközőkkel bedugaszoltam a réseket, és a vak sötétben rátekertem az orsóra a filmet. Most sokkal jobban ment, mint első alkalommal, teljesen zökkenőmentesen haladt. Ez elég volt ahhoz, hogy visszanyerjem hidegvéremet, teljesen kikapcsolt. Utána már Gergővel öntögettük a vegyszereket a tankba, együtt vártuk, hogy végre kiderüljön, hány kocka sikerült. Ezután Gergő napokig azt játszotta, hogy filmet hív elő, nyaggatott, hogy megint csináljuk. Emellett az elkészült képek hangulatát is imádom. Teljesen más, mint a digitális képeké. Persze ezt el lehet érni Photoshopban is, de az mégsem ugyanaz.

Tehát a kérdésre a válaszom: csak. :D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.