Angyali arcocska

Ez a szerencséje. Ha nem lenne ilyen cuki, agyoncsapnám. Ez a gyerek simán megtéveszt bárkit a hatalmas szemeivel, a tündéri szöszi fejével, de a valóság... Ekkora kópét nem hordott még hátán a Föld. A tegnapi napom azzal telt, hogy menekültem. Őfelsége ugyanis a fejébe vette, hogy egész nap csipkedni fog. Követett, és mindig belém csípett. Amikor szépen kértem, hogy ugyan hagyja már abba, csak röhögött. Ezután taktikát váltottam, és visszacsíptem. Ezen is röhögött. És akkor eszembe jutott egy mondás: szégyen a futás, de hasznos.... :D 

Emellett Bálint elég vadállat. Múltkor (kb 3 napja) úgy beleharapott Gergő kezébe, hogy még tegnap is simán elkészíthettük volna a fogszabályzóját a lenyomat alapján. Ma már annyira nem látszik, mert Gergő egybefüggő vörös lett, úgyhogy beleolvad a bőrszínébe. Persze az is jó kérdés, hogy miért nem vette ki Gergő Bálint szájából a kezét, csak ordított, hogy fááááj.... 

Amikor valami olyasmi történik, ami őfelségének nem tetszik (pl leveszem az éjjeli szekrényről), olyan ordításba kezd, hogy az utca végén is azt gondolják, mi állandóan verjük a gyereket. Ehhez általában teljesen összeomlik, lekuporodik, angyali homlokát a földhöz érinti, és lila fejjel üvölt. Persze én ilyenkor nem fotózom, mert ezzel a frekvenciával kiöl minden kreativitást belőlem, úgyhogy a kedves kívülállók meg vannak győződve arról, hogy két angyalkával töltöm mindennapjaimat. (Amúgy igen! :D)

És íme a tökéletes álca:

De anya, most miért haragszol? (Hát lehet rá haragudni? Olyan, mint a Shrekben a cica.... )

És Piroska:

Az arca már javul...