Itt pontosan egyidős volt Bálinttal. Hihetetlen. Ő már rohant egyedül, sokkal nagyfiúsabb volt. Bálint annyira baba mellette.
Tegnap már elég fáradt és ideges voltam, amikor Bálint századszor dobta le az innivalóját, hiába kértem, hogy ne. Érti ám, sőt! Ilyenkor direkt ledobja, és lesi a reakciómat. Én pedig rákiabáltam mérgesen. Erre Gergő odajött, és azt mondta, hogy "Ne kiabálj, csak letette, nem ledobta!". Azonnal elszállt minden haragom (pedig Bálint tényleg direkt engem bosszantott), mert Gergő mindig a védelmére kel, hoz neki játékot, vigasztalja. Mondtam is neki, hogy olyan jó, hogy ennyire szereti. Erre ő a szokásos Gergős természetességgel (amikor hatalmasra nyitja a szemeit, és kicsit széttárja a kezeit): "Persze, mert ő az én kistestvérem!" Tanít ez a gyerek. Ne bosszankodjak már állandóan! Fáradt vagyok? Naná! Jobb lenne pihenni, aludni, olvasgatni, utazgatni, kávézni (mármint kényelmesen, pokrócba burkolózva, fotelba kucorodva), hosszan ebédelni, bulizni járni? NEM! Mert akkor nem lennének! Minden nap mosolyt csalnak az arcunkra, édesek, jók, kedvesek, tele vannak szeretettel. Hagyjam már abba az örökös morgást! :D
Bálint - Költözés 2:4
A tegnapelőtti estét döntetlenre hoztuk. Elaludt ugyan a saját helyén, de fél11-re már köztünk volt. Most viszont hajnal 3ig a kiságyban volt, úgy, hogy közben kétszer felébredt, de nem kellett áthozni. Csak az a lényeg, hogy engem ne lásson. Tomi simán visszaaltatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.