Kicsit megkésve, de virtuális kézrázást küldök mindenkinek, aki arra tippelt, hogy 1 héten belül sikerül az átszoktatás. Egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy virtuális seggberúgást küldjek annak a 6 jóakarónknak, akik arra tippeltek, hogy egészen az első bombanő felhozataláig köztünk alszik majd Bálint. Mondjuk én is erre szavaztam volna. :D Tuci jelenleg is a saját ágyában szunyókál. Imádom hallgatni a gyerekszoba neszeit. Két kis angyal szuszog, szörcsög, hörög, motyog, nyekereg álmában. (Persze amint felébrednek, eltűnik angyali énjük, és kis bosszantó ördögfiókák lesznek... :D Többnyire. ) Bálint tegnap rekordot döntött. Hajnali 4-ig a saját helyén volt. Tomi csak miattam hozta át. Az altatás a következőképpen zajlik. Gergő átjön hozzám. Halkan sutyorgunk vagy vulkános filmet nézünk lélegzetvisszafojtva, Tomi álomba simogatja az öcsit. Én nem tudom elaltatni. Egyszer próbáltam, de állandóan ellenőrizgette, hogy ott ülök-e még mellette, és így nehéz elaludni. Viszont most már nem sír lefekvéskor sem. Elfogadta, legalábbis beletörődött, hogy vége az aranykornak.
Van még némi lemaradásom. Nem meséltem arról, hogy Gergő bicajt kapott, de most eléggé lefoglal, hogy utolsó pillanatban elkészítsem a sulis anyagokat a félévi záráshoz. Holnapra... :) Erre szokták azt mondani, hogy minden feladat kitölti a rendelkezésre álló időt. Az a baj, hogy épületfotókat kell leadnom. Engem ez egyáltalán nem érdekel, nem látok semmi lefotózni valót az épületekben. Turistafotók szintjén vagyok, és nem nagyon fogok elmozdulni innen.
Megpróbáltam. Még lelkes is voltam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy semmi extrát nem tudok kihozni ebből a feladatból. Sebaj. Lesz itt még portrézás is. Remélem...:)
Az egyik feladat a saját környékünk bemutatása volt. Mondjuk, ha szociofotókat kellett volna csinálni, találtam volna témát bőven...:D Sebaj, egy kettest biztos kapok. Ami viszont meglepő, hogy rajzból szépen, időben megszereztem minden osztályzatot. És nem fogok megbukni, mert az egyik rajzom 5ös lett. Egy apró szépséghibája van a dolognak: amit én alkottam, azt a tanárnő átrajzolgatta, aztán következő órára elfelejtette, és adott magának egy 5öst. Vagy nem felejtette el, csak rájött, hogy reménytelen eset vagyok, és nem akar kivágni. Az itthoni rajzomra kettest kaptam. Gyanítom, kegyelemből...:D
Megpróbáltam. Még lelkes is voltam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy semmi extrát nem tudok kihozni ebből a feladatból. Sebaj. Lesz itt még portrézás is. Remélem...:)
Az egyik feladat a saját környékünk bemutatása volt. Mondjuk, ha szociofotókat kellett volna csinálni, találtam volna témát bőven...:D Sebaj, egy kettest biztos kapok. Ami viszont meglepő, hogy rajzból szépen, időben megszereztem minden osztályzatot. És nem fogok megbukni, mert az egyik rajzom 5ös lett. Egy apró szépséghibája van a dolognak: amit én alkottam, azt a tanárnő átrajzolgatta, aztán következő órára elfelejtette, és adott magának egy 5öst. Vagy nem felejtette el, csak rájött, hogy reménytelen eset vagyok, és nem akar kivágni. Az itthoni rajzomra kettest kaptam. Gyanítom, kegyelemből...:D
Ó, ha előbb mondtad volna ezt az épületfotózást... lehet én vagyok "perverz", de én szoktam találni sok- szerintem- szépet. Tényleg szépet, vagy szépen romosat, csak mobillal fotózgatom. Esetleg javadolhattam volna, hogy merre sétálj, bár inkább a profik szokták meglátni azt, amit mi halandók nem :) (Magorral terhesen pl véletlenül láttam meg a Gutenberg-otthont a Gutenberg téren, mikor rossz felé fordultam az egyik utcán és csak álltam a tér sarkán pár percig és néztem... pedig szegény újra kezd romos lenni,de én szeretem a szecessziós épületeket :)) Biztos ügyes voltál és jó lesz a bizid :)
VálaszTörlésAz a baj, hogy egyrészt a saját környékünket kellett fotózni, másrészt szeretem a szép épületeket nézni, de képen nem tudom úgy visszaadni, ahogy mondjuk egy portrét, ahol sikerül lefotóznom azt a képet, ami a fejemben van.
TörlésSebaj! Úgyis nagyobb kihívás élő embereket fotózni, mint mozdulatlan épületeket ;)
Törlés