Ez már a második nap. Tegnap komolyan azt fontolgattam, hogy nem érdekel, elmegyek Gergőért, és haza hozom. Nem azért, mert annyira Gergőfüggő vagyok, hogy nem bírom ki a hiányát. Bálint az. Konkrétan elviselhetetlen volt. Mire eljutottunk odáig, hogy nagyfiam végre a szobájába került, már közel voltam az érfelvágáshoz (jó, azért nem). Bálint Gergő nélkül egy sírós ordító izé (mindenesetre csöppet sem cuki...). Mára normalizálódott a helyzet, most egész jól alszik: kutyasétáltatás közben elaludt ( úgyhogy végre sikerült befejeznem az egyik babás fotósorozat feldolgozását, sőt még a fotólabornak is elküldtem a megrendelést), és még mindig alszik.
[kutyasétáltatás: utálom a felmosórongy méretű póráz nélkül rohangáló kutyák gazdáit... Ma megint odacsámborgott egy ilyen mélynövésű eb, és hiába szóltam, próbáltam Vagányt elrángatni, az a kis vakarcs csak jött, aztán Vagány odakapott (mármint maga alá gyűrte és morgott meg ugatott rá)... Szerencsére nem harap ilyenkor, csak állati ijesztő. Persze utána már nem jött a kis szőrcsomó. Vagány nem bírja a macska méretű kutyákat, amióta az egyik beleharapott... Miért nem lehet pórázt rakni rájuk? Nekik is kötelező...]
Szóval ovi. Amíg mi itthon senyvedtünk Bálinttal (oké, az Árkádban csavarogtunk délután és még pulcsit is kaptam magamtól - vagy Tomitól? :D), Gergő nagyon jól érezte magát. Ezt onnan tudom, hogy alig tudtam hazarángatni. Közölte, hogy még be kell fejeznie a homokvárat. Én nagylelkűen felajánlottam neki 5 percet, mire ő közölte, hogy 30. Én persze kemény vagyok, úgyhogy nem engedtem, mire odajött egy 4 éves kis maffiózó (Gergő legjobb haverja), az arcomba mászott, hatalmasra nyitotta a nagy cuki szemeit, és közölte (itt valami maffiás filmet kell elképzelni, amikor a hatalmas főnök halálra akarja rémíteni az áldozatot), hogy "Annyi percig vársz, amennyit Imre Gergő mondott!"
He???? :D Hatásos volt a srác, mert megegyeztünk kétszer 5 percben...:D Ezután, amikor szóltam, hogy indulás, mert letelt az idő, Gergő még emberkedett egy kicsit: "Azt csak hiszed!" Szóval már előre készülök a mai meccsre. Ovi után megyünk a játszóra, ez mindig beválik....
Az ilyen kis "felmosó" kutyákat rühellem! Mi Emmával mentünk bölcsibe bicajjal.(hátsó ülésen Emma) Majd egy ilyen mellett elmentünk és rám mordult és belém kapott.Szerencsére csak a farmer alsó részét kapta el.(Gazdája eközben vígan telefonált tovább). Egy szerencséje volt a gazdának és a blökinek, hogy a bicajt nem tudtam úgy letámasztani, hogy fel ne dőljön, ha gyerek is benne van.
VálaszTörlés