Navigare necesse est (Aszófő 2013)

Ötödik nap:

Főleg a Balaton partján, rossz idő esetén. Merthogy mi mást tehetnénk. Először át akartunk kelni a tavon, de megállapítottuk, hogy túl drága, ráadásul értelmes időpontban csak Siófokra lehet menni,a hol tavasszal voltunk, úgyhogy végül a sétahajózást választottuk.

Gergő kezében a kb 120 éves hajó egyik darabja látható... Én azt hittem, hogy a partról hozott fadarab dobálására adtam engedélyt, de Tomi felvilágosított, hogy azt még a parton eldobatta vele... Szegény Kelén túlélte a világháborút, de Gergő majdnem atomjaira szedte... (jó, azért nem). Amikor erre fény derült, megkértük, hogy talán mégse forgácsolja szét a hajót (nem vagyok jó úszó, a fényképezőgépem sem vízálló, stb). Ezután bambultam ki a fejemből, majd rápillantottam elsőszülöttemre, aki épp Bálint egyik kedvenc játékát készült elengedni a víz fölé lógatva. Időben elkaptam. Nem unatkozunk...:D

Délután Emmáéknál múlattuk az időt. Abban bíztunk, hogy most is lefoglalják egymást. Aha. Kicsit már ők is fáradtak voltak. Felváltva nyígtak, mert "Nem engedi, hogy azzal játsszak" "Nem akar velem játszani" stb. Azért volt pár vidám pillanat :)

Libikókázás az elkobzás előtt :)

Társasozás az elkobzás előtt...:D

Miután Norbi a fenti két játékot a nyugalmunk megőrzése érdekében kivonta a forgalomból, Emma tök nyugodtan közölte Gergővel, hogy "Gyere, már csak hintánk maradt"