Először is dobd el az elveidet (nem alszik a mi ágyunkban, azért van sajátja, nem tologatom órákig a babakocsiban, mert hozzászokik, egy kis sírás nem a világ vége stb). Gergőnél voltak elveink. Eredmény = karikás szem, megtépázott idegrendszer. Bálintnál is voltak (azért legkésőbb 4 hónapos korára át kell költöznie az ágyába), de nem ragaszkodunk hozzá. Eredmény: a gyermek néha alszik a saját helyén is. Jobb napokon 3-5 órát is (az 5 óra nagyon ritka) egyhuzamban. Van, amikor minden evés után visszakerül, de sokszor nálunk felejtődik. Nappal pedig babakocsi: előre-hátra-előre-hátra-előre-hátra-előre-hátra stb...:D Valahogy így:
|
Próbálj meg kikerülni a látóteréből, mert ez lesz a vége, ha lát (főleg fényképezőgéppel a kezedben...) |
|
Ne kukucskálj be hozzá percenként, mert még sokáig ébren lesz... |
|
Ha azt hiszed, hogy nem vesz észre, mert elbújtál, tévedsz: a baba mindent lát.... |
|
Viszont cuki szemei vannak :D |
|
Amikor már meredten bámul maga elé, van remény. |
|
Ilyenkor már nem mosolyog, ha meglát. Valószínűleg már nem jut el az agyáig a kép. |
|
3 |
|
2 |
|
1 |
|
Pezsgőt bonthatsz:) |
És egy tipp a gyerek tisztán tartására:
|
Időnként nyalasd végig a kutyával...:D |
Hát ez nagyon jó lett :) sokkal jobb, mint a neten található képregényes, vagy több pontban felsorolt tapasztalatok, amin csak a gyerekesek tudnak igazán keserédesen (?) nevetni.
VálaszTörlésJavaslom, hogy indíts sorozatot ;)
Gergo evesi szokasai pl? :D
VálaszTörlés