Az törvényszerű, hogy Gergőre akkor jön rá a kakilhatnék, amikor szoptatok? Bálintot leteszem, ordít. Gergő wc-re beterel. Bálint visszacuppan (még néhány felháborodott morgást azért hallat), majd Gergő: kéééész vagyok. Oké fiam, most várj. Ő: Nem törlöd ki a fenekem???? (Hát milyen anya vagy te arckifejezéssel). Bálintot leteszem, felháborodottan ordít, Gergőt rendbe rakom, Bálint vissza.
5kor megettem a kihűlt levest (a felénél betettem a mikroba). Jut eszembe, leves: tegnap előre megfőztem este a húslevest a tésztát leszámítva. Ma ebéd előtt vettem észre, hogy csak makarónitészta van itthon... Mindegy, már megígértem a gyereknek, úgyhogy megcsináltam azzal. Nem volt rossz így sem, de nem fogunk rászokni. Persze Bálint akkor tért magához a kómából, amikor épp Gergőt etettem, úgyhogy sprinteltem a konyha és a szoba között, hogy Gergő ne levesezze össze az egész lakást, és Bálint se kapjon agyvérzést, mert állandóan kiesik a szájából a cumi. Jól elvoltunk.
Viszont 1 órát egyszerre aludtak, Gergő amúgy tünemény, mert tényleg jól viseli, ha nem foglalkozok vele egész nap (mármint nem egész nap vele foglalkozok, mielőtt még jönne a gyámhivatal...), és Tomi végre itthon van, mesét olvas Gergőnek, miközben Bálint alszik. Az élet szép.
Azóta (amióta elkezdtem írni) Bálint felébredt és nyekereg, Gergő pedig engem akar. Én meg galád módon blogot írok...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.