Már kis óvodai barátja is van Gergőnek, Bence. Ma reggel is együtt tolták az autókat. Bence nagyobb, úgyhogy ő eléri Gergőnek a magas polcon lévő játékokat is. És nem ám egymás mellett játszottak. Együtt. Persze megint tojt a fejemre, de ez így van jól...:) Mi meg álltunk Tomival az ajtóban, és nem tudtunk elindulni. Olyan jó volt nézni:)
Tegnap egyébként volt sírás is napközben. Először azt hittem, eddig tartott a nagy ovimánia, de erről szó sincs. Pusztán annyi történt, hogy az udvaron Bence nem rohant Gergő után, amiből lepkelelkű gyermekem azt a következtetést vonta le sírva, hogy "Senki nem akar velem játszani". Ekkor eszébe jutott, hogy így akár haza is jöhetne, és ez már sok volt. Viszont mire odaértem, már megint nem akart eljönni (milyen szerencse, hogy vittem neki csokigolyót, és még azt is megígértem, hogy busszal megyünk haza).
Megint van egy üres délelőttöm. Itt az ideje kiválogatni a babaruhákat Bálintnak. Annyit halogatom, hogy a végén nem lesz szegény gyereknek tiszta ruhája, mire megszületik...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.