Azaz kicsit átértékelem anya aggodalmaskodását. Mostanában Gergő előszeretettel csókolgatja Vagányt (most is egymás ölében ülnek...), én meg naponta ezerszer rohanok vele kezet mosni, könyörgök, hogy legalább ne nyalogassa, stb. Ez így volt tegnap is, amikor bevillant a gyerekkorom: Örösön (a nagyszüleimnél) mindig volt kutya, és természetesen állandóan nyúztuk, szerettük, és anya állandóan ránk szólt, hogy mossunk kezet, ne puszilgassuk, stb. Mi pedig meg sem hallottuk. Gergő is nagy ívben tojik rám. A másik a túrázás. Amikor pár éve a Triglavra mentünk, anya nagyon aggódott, én pedig nem értettem, hogy miért, hiszen nem bázisugrani készültem. Most már értem. Azt hiszem idegösszeomlást fogok kapni, amikor Gergő esetleg úgy dönt, hogy kiruccan a környező hegyekbe, mert az ugye természetes, hogy tudok magamra vigyázni, de Gergőre nézve minden nagyon veszélyes....:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.