Tegnap este olvastam, hogy a betegségnek van ilyen is. Ilyenkor az ember bevackol az ágyba, darálja a sorozatokat, issza a teát, alszik, amikor csak akar. Khm.... A valóság 2 gyerekkel:
Ilyenkor az egyiknek szívom az orrát porszívóval, a másikhoz rohangálok zsepivel. Mire az egyikkel végeztem, mehetek a másikhoz. Ördögi kör. Közben legszívesebben a fejemre leukoplasztoznék egy csomag zsepit, mert szabad kezem nincs. (Jééé a google értelmesnek találja a a leukoplasztoznék szót :D). Álmodozom az ágyban kucorgásról, a bármikor alvásról, a forró teáról.
Mára egy fokkal jobb a helyzet: Gergő már csak köhög, de az orra nem folyik. Azért a teljes gyógyulás érdekében a héten még itthon marad. Bálint most van a csúcson. Szegény köhög folyamatosan. Ez néha akadályozza a légzésben. Ilyenkor kétségbeesetten sír, ami szintén nem tesz jót az oxigénellátottság szempontjából. Talán az orra már neki is kevesebbet folyik.
Nekem a kimerültségtől alig van tejem, ami "remek", mert ilyenkor sok folyadék kéne a picinek. A teát nem hajlandó meginni.
Most egyébként Gergő szórakoztatja Bálintot, hogy egy kicsit pihenhessek én is.
Tomi meg is fogalmazta, hogy mi a jó ebben a betegségben: mindenki elkapta, úgyhogy nem kell vacakolni azzal, hogy megpróbáljuk távol tartani magunkat egymástól... juhhééé :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.