Blogarchívum

2013. március 28., csütörtök

Értük

Reggel van. Gergő kiabál ("Anya, reggel van. Kelj már fel!). Nem akarom. Morogva húzom a fejemre a paplant. Aludni akarok. Gergő kiabál. Feladom. Legalább Bálint aludjon még egy kicsit. Nincs kedvem autózni. Helyette inkább a telefonomat bújom kómásan. Gergő csacsog. Néha válaszolgatok. Összeszedem magam, reggelit csinálok. Bálint felébred. Nyíg. Felveszem. Vigyorog. Leteszem. Nyíg. Felveszem. Nyűglődik. Ez megy egész délelőtt. Hálás vagyok Gergőnek, mert pár percre lefoglalja Bálintot. Közben lélekben a hegyekben kirándulok vagy Izlandon nyaralok. Végre alvásidő. Bálint sír. Már egy órája. Semmi nem jó. Elszakad a cérna, rákiabálok. Persze ez nem segít... Nagy nehezen elalszik. Gergő 2 perccel később ébred. Aludni akarok. Vagy legalább egy kis csöndet. Egy kicsit egyedül lenni a gondolataimmal...

Aztán a gyomron rúgás: elolvasok egy cikket egy 2 hetesen meghalt babáról. Még mindig fáradt vagyok, de már nem akarok aludni. Megpuszilgatom az alvó Gergőt, álomba cirógatom a nyűgös Bálintot, és utálom magam. Nem akarok egyedül lenni a gondolataimmal. Nézem a békés arcocskát. Nem akarok máshol lenni nélkülük. Nem akarok elszalasztani egyetlen közös pillanatot sem idióta morgással. Csak hálás vagyok. Értük.

2 megjegyzés:

  1. :) ismerős...de jó ha rájövünk erre!! Pár hete elkezdtem hálanaplót írni minden nap, csak pár szó, hogy épp aznap miért, és mindig van miért :)

    VálaszTörlés
  2. Ismerős, én is csak ezzel tudom kezdeni. Ma nálam is hasonló nap volt, délelőtt antibiotikum kihányással, majd egy kis hasmenés be a ruhába, és a bilire is, minden tiszta f*s, és hogy még jobb kedvem legyen ma egy fél pillanatra sem állt el a hó. Aztán jött egy kattanás, isteni nyugalommal megfürdetem, lecsutakolom, tiszta, meleg ruhát adok rá, megcsinálom a haját, és ölbe veszem. És arra gondolok, hogy szerencsés vagyok, hogy van kiért, kinek, kivel csinálnom, és nem cserélnék senkivel:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.