Fogzunk

Ez tuti. Ugyan a gyerek még csak most múlt 2 hónapos, de ki törődik az átlagos fejlődéssel. Gergőnek is 2 foga volt 3 hónaposan. Csak ő nem szenvedett ennyire. Bálint (aki most édesdeden szuszog a Blupban, el sem hiszem) mást sem csinál, csak ordít. Rágja a cumit, a kezét, az én kezemet, tapicskolja a tarkóját (funkcióját nem értem, de Gergő is ezt csinálta), és kizárólag akkor nyugszik meg, ha megállás nélkül mászkálok vele a lakásban (mei tai). Ha lassítok, ordít (ha megállok, agyvérzést kap). Az imént rendeltem hirtelen felindulásból olyan pihenőszéket, ami rezgeti a popóját, meg zenélő körforgót, mert ez Gergőnél nagyon bevált. Ezzel el is költöttem egy tanári fizetés felét (jó, csak majdnem). Abba inkább bele sem gondolok, mit fogok érezni, ha nem használnak eme játékcsodák. Megesszük őket hó végén... :D Pedig még pár hete azon gondolkoztam, hogy milyen jó, hogy mi nem vettünk ilyen hülyeséget, mert így én rezgetem a gyerek popóját, ezzel is erősítve az anya-gyermek kötődést... De már lumbágóm és sérvem van egyszerre, a térdízületeim sajognak, rokkant vagyok. Legalább lenne egy kicsit könnyebb. Ja, súly: a legtöbb pihiszék 9 kilóig jó. Mire kihozzák, kinövi... Persze a 18 kilós kétszer annyi (árban is:D).

Egy mobilos kép a hihetetlenről: Bálint nem az ölemben alszik :)

És igen, nagyon kedélyesen írogatok most, hogy alszik, és nem érzem úgy, hogy kiloccsan az agyam a fülemen keresztül a frekvenciától (ez is valami evolúciós baromság? Komolyan olyan irritáló hangon képesek sírni, hogy az ember azt is elfelejti, hogy hogy hívják. Ilyenkor egyetlen cél lebeg a szemem előtt: megszüntetni a sírást... Persze logikus. Nyilván neki is az a célja, hogy nekem az legyen a célom, hogy ő jól érezze magát. De nem lehetne ezt valahogy finomabban?), de kezdek a tűrőképességem végére érni.