Gergő változatlanul köhög, de az orra már nem folyik annyira. A kedve végig jó volt, úgyhogy megmarad :) Bálint miatt tegnap nagyon aggódtam. A doktornéni azt mondta, hogy enyhe lefolyású vírus. Kapott orrcseppet meg Fenistil cseppet. A tegnapi napot átaludta. Csak enni kelt fel, de ha nem ölelgettem, akkor nagyon nyugtalan volt. Érdekes volt, hogy amikor mellé bújtam, még a szörcsögés is elmúlt, teljesen egyenletesen vette a levegőt. Ha egyedül feküdt az ágyában, akkor többször felsírt. Gergő mellett elég gonosz dolog lett volna egész nap Bálint mellett feküdni, úgyhogy rohangáltam a két gyerek között. Hozzá kell tennem, hogy Gergőnél megértőbb, türelmesebb, kedvesebb nagytesó nincs a világon! Ha Bálint sírt, sokszor ő mondta, hogy "Anyuci, menj Bálinthoz, mert sír". Utána persze percenként kérdezgette, hogy már megetettem-e, elaludt-e. Ha nem válaszoltam, érthető módon megsértődött, viszont minden válaszomra Bálint riadt fel, ami nagyban nehezítette a megnyugtatását.
Ma már sokkal rózsásabb volt a helyzet (leszámítva, hogy néha úgy éreztem, állva elalszom). Apróságunk ma megint gagyogott, mosolygott, néha kacagott is. Sokkal kevesebbet aludt, úgyhogy bízom benne, túl is van a nehezén (az orrát sem kellett már olyan gyakran leszívni). Azért lekopogom...:)
Jobbulást a fiúknak! Örülök, hogy nem olyan rossz a helyzet, mint elsőre tűnt :)
VálaszTörlés