van velünk ez a csodababa. Hihetetlen, hogy volt idő, amikor még nem tudtam hogy mosolyog, nem ismertem az illatát, nem ölelhettem magamhoz. Most meg olyan természetességgel szuszog mellettem, mintha mindig is itt lett volna. Azt meg aztán végképp nem tudom felidézni, hogy milyen volt gyerektelennek lenni. Mintha nem is mi lettünk volna:)
Gergő közben újra megbetegedett. Most már tovább bírta: az eddigi 3 nap ovi-1,5 hét betegség után most 4 napig is bírta...:) Nem őszinte a mosolyom. Szegény nagyon csúnyán köhög. Láza nincs, de tényleg ijesztő a köhögése. Holnap doki... Tomi ma elvitte a közelben lévő sószobába (Lurdy ház), hogy tisztuljon egy kicsit a tüdeje. Állítólag elég komoly koncentrációban van jelen a só a levegőben, ami fertőtleníti és tisztítja a légutakat. (Tominak van egy seb az ujján, amit csípett a sós levegő. )
Bálint is elkezdett kicsit szörcsögni. Egy ideig halogattam az orrszívást, de végül felkészítettem magam lelkileg a nagy ordításra. Bálint reakciója: egy aprócska fintor, majd egy hatalmas mosoly. Nehéz kizökkenteni a béketűréséből (tiszta apja, bár Tomi béketűrését azért Gergő erősen próbára teszi...:D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.