Ismét elhoztam a gyereket az oviból (nem, nem ezt rontottam el...). Remegő lábakkal ácsorogtam az öltözőnél, hogy mikor pillantom meg végre elsőszülöttemet, aki majd lobogó hajjal, örömtől visítva száguld felém, és azt kiabálja: Anyaaaaa, szeretleeeek!. Na gyermekem meglátott, majd így szólt: "Mit hoztál?" (Semmi könnyes úgy hiányoztál...). Tegnap ugyanis vittem neki csokis mazsolát. Tiszta mázli, hogy ma pedig kókuszgolyó lapult a táskámban. De ezentúl mindig vinnem kéne valamit? (Azért miután megtudta, hogy ma is kap valami meglepetést, mondta ám, hogy hiányoztam, sőt még puszit is kaptam, sőt még itthon is megölelt, és újra megismételte, hogy hiányoztam. Biztos érezte rajtam a lelki törést az üdvözlés miatt). Azért jó ez az ovi. Már a buszon elaludt hazafelé, úgyhogy nem nagyon kellett könyörögnöm, hogy ugyan, másszon már be az ágyába.
Háát, ezt szerintem még visszacsinálhatod, talán...én nagyon ritkán vittem vmit Hangának a bölcsibe, annak örült, de csomó barátnőm csinálta ezt amit írsz, és 1 hét után az volt a vége, hogy ha nem hozott vmi Anyuci akkor hiszti, és téynleg nem a nyakadba borul, csak keresi mit hoztál...:D szorítok :)
VálaszTörlésNa majd holnap kiderül, hogy hajlandó lesz-e hazajönni meglepi nélkül is vagy örökre az oviban marad...:D
VálaszTörlés