Harmadik harmad...

Pár napja elért a vég. Eddig semmi gondom nem volt. Azt nem mondom, hogy rohantam, de azért nem éreztem olyan nehéznek a hasam, mint 2-3 napja. A problémáim a következők:

- oldalt fekve megfájdul a derekam

- háton fekve nem kapok levegőt

- hason fekve.... ezt nem próbáltam

- ülve gyakran úgy érzem, hogy elájulok (kivéve az íróasztalnál lévő bőrfotelt)

- állva jó, csak nem vagyok ló, így nem tudok aludni

- menet közben minden lépésnél fájnak a csontjaim

- ha nem iszom eleget, görcsöl a ahsam

- ha eleget iszom, 5 percenként pisilni kell, ahol életbe lép a "menet közben minden lépésnél fájnak a csontjaim" probléma

- Gergő egész jól tolerálja a korlátozottságomat, de azért kb 5-10 percenként ugranom kell

Gergőről szólva: már nem tudom lekötni. A kerti homokozóba szoktunk kimenni, de ez elég ingerszegény környezet. A közeli játszótér ugyan ingerekben gazdag, de ilyen ingerekre nincs szükségünk (a homok szaga pl hányingerkeltően kakára emlékeztet). A távoli játszótér szuper, de kb 30 perc séta (most 40), így marad az olvasás, rajzolás, és egyre nagyobb mennyiségben a tv... Szerencsére szeret a konyhában "segíteni", úgyhogy a leveszöldség megpucolása is jó közös program volt. Én pucoltam, ő pedig kalapált a répával:)). Így állunk.

27+2