Blogarchívum

2012. augusztus 28., kedd

Tanuljatok belőle!

Soha ne bízz senkiben! A múltkori háziorvosi bakiról márt írtam, de most hétvégén sokkal durvább dolog történt. Először a lényeg: ha a gyereknek úgy fáj a hasa, hogy kb 1 percig ordít, majd újra vidám, mintha semmi baja nem lenne, és ez 15-20 percenként ismétlődik, akkor azonnal kórház! Addig kell erőszakoskodni, amíg valaki meg nem nézi ultrahanggal!!! 

Megpróbálom tárgyilagosan leírni az eseményeket, bár nem könnyű... Két napig voltunk itthon a múltkori vírusos hasmenés után, amikor Gergő elkezdte fájlalni a pocakját. Először nem aggódtunk, mert ez a hasmenés alatt rendszeresen előfordult, de mindig kaki előtt. Most viszont elég furcsa volt, mert éjfélkor sírt, hogy fáj, de mire beértünk, már semmi baja nem volt. Amikor már kb harmadszor játszotta el, az is megfordult a fejünkben, hogy csak nem akar aludni. Csak az volt gyanús, hogy tényleg fájdalmasan sírt, úgyhogy inkább áthoztuk a mi ágyunkba. A tünetek itt sem múltak. Irány a Heim Pál... Itt átküldtek minket a Madarászba, mert éjjel ott volt sebészeti ügyelet. A Heim Pál doktornője azt mondta, hogy valószínűleg nincs baj, csak még diétáznia kéne, de nézze meg egy sebész ULTRAHANGGAL! A Madarászban egy párnamintás doki botorkált elő, megnyomkodta a gyerek hasát, majd közölte, hogy semmi baja, diétázzon. Ha délig(!) nem múlik, akkor menjünk a Bethesdába, mert reggeltől már ők lesznek ügyeletesek. Én már a kocsiban mondogattam Tominak, hogy ez így nem lesz jó, ez nem normális, biztos nagy baj van. Bélelzáródásra gyanakodtam, mert az eddigi hasmenés megszűnt. Nem vártuk meg a délutánt, reggel mentünk a Bethesdába azzal az elhatározással, hogy addig nem jövünk el, amíg rendesen meg nem nézik. Szerencsére az itteni doktornő azonnal a valós problémára gyanakodott (ugyanis ez a periodikus hasfájás ennek a TIPIKUS tünete...). Az ultrahangon ki is derült, hogy Gergő vékonybele belecsúszott a vastagbelébe. Ha szerencsénk van, beöntéssel megússza, egyéb esetben műtét. Általában az ELSŐ 24 ÓRÁBAN lehet beöntéssel megoldani, utána vágni kell. Remélem mondanom sem kell, hogy mi a véleményem a Madarászos dokiról, aki:

1. orvosnak alkalmatlan, mert nem ismeri fel a legkézenfekvőbb problémát
2. orvosnak alkalmatlan, mert nem volt kedve velünk bajlódni, ezért a sürgető idővel nem foglalkozva átküldött egy másik kórházba. Kit érdekel, hogy esetleg emiatt kell megoperálni egy 3 éves gyereket.

A beöntés szerencsére sikerült, de nagyon nehezen ment, nem voltunk messze a műtéttől. Nem ecsetelem, hogy mennyire volt borzalmas. Csoda, hogy ép ésszel kibírtuk (nem sima beöntés, hiszen a beleket kellett erővel elmozdítani, el lehet képzelni). Ezután kaptunk egy ágyat, jött a szokásos infúzió, ahol Gergő nem sírt, mint régen a gyerekorvosnál az oltások rossz emléke miatt. Tartotta a karját, és csak annyit kért a nővértől, hogy 1 szúrás legyen. A legnagyobb problémája ezután az volt, hogy véres lett a lepedője...:) Rendnek kell lenni:D 

Ezt követően vártunk. Gergő átaludta a napot (éjjel egy percet sem aludtunk + halálosan kimerült a fájdalomtól). Másnap délig nem ehetett semmit. Ez első nap még viszonylag kezelhető volt (aludt), másnap már zokogott, hogy éhes. (Egy nagyon kedves anyuka közben odaültette a gyerekét a mi ágyunk melletti asztalhoz reggelizni, nehogy már az ágyba morzsázzon.) Azóta Gergő úgy eszik, mintha attól tartana, hogy legközelebb esetleg nem kap. Zabál. Simán megeszi a diétás krumplit, amire eddig rá sem nézett, két perc alatt falja be az üres vajas kenyeret, és amikor jön a déli húsleves, ő a legboldogabb (életem legjobb húslevesét főztem, nagy úr a muszáj:)). 

Másnap reggel kontroll UH. Én bátor anyukaként kb sírva mentem le. Gergő kérdőn nézett az apjára: - Anya miért hisztizik?
Szerencsére nem csúszott vissza az a fránya bél. Újra várakozhattunk. Vasárnap nem volt ultrahang, úgyhogy hétfőn volt a következő kontroll. Szerencsére itt is minden rendben volt, úgyhogy végre várhattuk a zárójelentést. Vártunk, vártunk, vártunk, vártunk, kérdeztünk, vártunk.... Délután 2-kor megkérdeztük, hogy mikor mehetünk haza. Áááá még van 2 műtét, utána vizit, majd akkor. Addigra már egy merő betontömb volt a hasam a kényelmetlen kórházi széktől, Gergő már szétkapta a sebészeti osztályt, úgyhogy végül megkértük őket, hogy engedjék meg a távozást, a papírokért majd bejövünk este. Este Tomi telefonált, de a zárójelentésünk még nem volt kész, talán majd holnap... még jó, hogy eljöttünk:D

Most itthon vagyunk. Már nem merem magam beleélni, de talán vége. Állítólag ez a probléma életkori sajátosság. Úgy 5 éves korukra növik ki a hajlamot a gyerekek. Megelőzni nem lehet, bármilyen vírus (nem feltétlenül kötődik hasmenéshez) okzhatja, ha a hasi nyirokcsomók megnagyobbodnak. Egy dolgot lehet tenni: AZONNAL KÓRHÁZ. Inkább százszor feleslegesen, mint egyszer későn.

3 megjegyzés:

  1. Jézusom! Ez rémes...
    Az első doki no comment, szerencse, hogy utána normális dokihoz kerültetek.
    Jobbulást, remélem, most már minden oké lesz!
    Gyógypuszi Gergőnek!

    VálaszTörlés
  2. Eszter, még olvasni is szörnyű volt. Örülök, hogy már jól és otthon vagytok. Sok puszi nektek!

    VálaszTörlés
  3. Szörnyű, hogy ilyen orvos még praktizálhat! Szegény Gergő! Még jó, hogy Ti résen voltatok! Remélem mostmár itt a vége a betegeskedésnek! Sok gyógypuszi!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.