10 év

A hétvége fő történése a szombati randink volt. Ekkor lettünk Tomival 10 évesek. Ez azért már elég sok:) Nem terveztünk nagy ünneplést, csak azt csináltuk, amire a legjobban vágytunk: az egész napot kettesben töltöttük. Gergőt reggel átvittük anyához, majd nyakunkba vettük a várost. Elmentünk reggelizni a Cserpes tejivóba. Én isteni karamellás tejet ittam, Tomi pedig olyan forró csokit, amiben szinte megáll a kanál. Nem is drága, úgyhogy érdemes felkeresni. Ezután még sétáltunk egy kicsit a környéken (Deák tér), beszélgettünk (tudom, nem tűnik nagy programnak, de mostanában Gergő mellett ez csak este lehetséges, mert nem bírja elviselni, ha nem vele foglalkozunk, és túlüvölt minket...:)), majd elmentünk moziba. Itt volt egy kis széthúzás, mert én annyira nem lelkesültem a Bosszúállókért, de mivel a tejivó inkább az én vágyam volt, úgy döntöttem, hogy válasszon filmet Tomi. Neki tetszett is, én háromszor elaludtam rajta (ezt szó szerint kell érteni, konkrétan lebucskázott a fejem...:D). Az utolsó 20 perc már mozgalmas volt, bár néha felmerült bennem a kérdés: "Kinek pattan ki a fejéből ennyi hülyeség?" Azért nem volt ám rossz, mert már önmagában a mozi is nagy élmény a magunkfajtának.:) Ábrándoztunk is arról, hogy milyen jó lesz majd 5-6 év múlva, amikor már értelmes családi nyaralásokat lehet tervezni. Kitárgyaltuk, hogy igazából jó, hogy viszonylag fiatalon vállaltunk gyereket, mert mire Gergő nagy lesz, mi még mindig fiatalok leszünk, és nagyon jó lesz nekünk. Mehetünk majd együtt hegyet mászni, meg csavarogni mindenfelé. Most pedig sokkal türelmesebbek és energikusabbak vagyunk, mintha mondjuk 35 évesen szültem volna. Persze tapasztalat nincs, úgyhogy bocsi a később szülőktől, biztos megvan annak is a maga előnye:)) Visszatérve az eredeti témámhoz: mozi után megbeszéltük, hogy ezer éve nem voltunk Pizza Hutban. Még fiatal korunkban sokszor ettünk ott, és szerettük. Azért itt is ért minket egy kicsi meglepi: az árakat erősen felnyomták azóta, a méreteket meg szerintünk kicsit csökkentették. Konkrétan a normálnak nevezett pizza kb kóstoló, míg az óriás pizza máshol normálnak felel meg, de ez már annyiba kerül, mint egy puccos étteremben egy főfogás (3000 fölött). Azt viszont el kell ismerni, hogy nagyon finom! Ezután már csak kihasználtuk a maradék időt, és elmentünk nagybevásárolni (a romantika csúcspontja:D), mert Gergővel ez sem egyszerű feladat. Végül összeszedtük a gyereket anyánál. Itt kellemes meglepetés ért: Gergőről tudni kell, hogy nagyon jól elvan a nagyiknál. Eddig nem nagyon panaszkodott, ha lepasszoltuk. Skócia után bújós volt, az kicsit sok volt neki, de 1-1 napot nagyon szeret a nagyiknál tölteni. Anya mondta, hogy kb 1 órával az érkezésünk előtt már nagyon hiányolt minket, szerette volna, ha érte megyünk. Azért jó ezt hallani. Mégiscsak szeret minket ez a gyerek:D

Az alábbi fotó 2003 februárjában készült. Ez az egyik első digitális közös képünk (egy olyan kölcsön kapott fényképezőgéppel, aminek még nem volt kijelzője sem:)).