Az egész 3 napja kezdődött, amikor egy szürke paca éktelenkedett mindenen, amire ránéztem (főleg a világosabb dolgokon). Ahogy ez lenni szokott, elkezdtem figyelni a jelenséget, és felfedeztem még néhány halványabb pacát (nem túl nagy pacák, 1-2 mm-esek). Pánik. Google. Pánik. Magánorvos felhív, van időpont, kis megnyugvás. Felhívtam anyát, hogy tud-e vigyázni Gergőre. Vidéki program miatt nem... Mentő ötlet: Emese (A Keresztanya) egész héten szabin van (este amúgy is volt megbeszélt közös bandázás). Gyors telefon: szerencsére örömmel vállalta a pesztrálást, úgyhogy tegnap 2-re már itt is volt, én meg elsuhantam a dokihoz. Egy alapos vizsgálat után megnyugtatott, hogy semmi gond, ez a korral jár, idővel előfordul (kösz...:D). Majd elmúlik, aztán visszajön, jön-megy. Az alapos vizsgálathoz kaptam egy kegyetlen szemcseppet, ami az egész szememből pupillát csinált. Így nézhetnek ki az agyhalottak (pupilla tág, fényre nem reagál). Mondjuk kedves barátném halkan megjegyezte, hogy az agyhalál szerinte nálam már rég beállt... Minek nekem ellenség, ugye...:) Így kissé szenvedve hunyorogtam (értsd: csíkszem kézzel eltakarva) hazáig a tűző napon. Árnyékról árnyékra ugráltam, mint valami béna vámpír, és nagyon sajnáltam magam, hogy csak jövőhéten lesz napszemüvegem (de az legalább dioptriás, úgyhogy viszlát hunyorgás a napon). Az állapot este 6ig tartott (pont ezt mondta a doki is), úgyhogy este már vígan ücsörögtem a Duna partján Katával és Emesével.
Fotós aki meg vakul ennél rosszabbat elképzelni:((( Ez egy fotózás közbe jön, akkor eléggé megijednék:)
VálaszTörlés