Blogarchívum

2012. április 11., szerda

Világutazunk

Helló mindenki: épp Skóciából jelentkezem, egészen pontosan Dundee-ból. Szombat reggel indultunk autóval Ausztrián, Németországon (áááá, de hosszú volt),Hollandián (incifinci 15 perc) keresztül egészen Belgiumig. Leuvenben megpihentünk 1 éjszakára Péternél. Szerencsére vacsival várt minket, úgyhogy nagyon jó szállásadónak bizonyult:)

Reggel mentünk is tovább Brugge-be. Ez Kata nagy vágya volt, mi pedig úgy voltunk vele, hogy üsse kő, jó felvezetés lesz Londonhoz. Ehhez képest hatalmasat csalódtunk, de kellemesen, mert Brugge szuper város. Egy 30 perces hajókázással kezdtük, majd megnéztük az Erőszakikból híres tornyot, ettünk szószos krumplit (nyammmi), gofrit, vettünk fejenként fél kiló csokit, és végül rettenetesen elfáradtunk. 

Elvileg hajnali 2kor keltünk volna át a csalagúton, de 15 fontos ráfizetéssel átmehettünk hamarabb, úgyhogy már este 11 körül Londonban voltunk. Itt szintén szuper vendéglátónk volt. Niki is ellátott minket minden földi jóval és kedves társasággal. Rajta keresztül kicsit beleláthattunk a kint élő magyarok életébe. Sokat mesélt az ottani dolgokról, és hamar rájöttünk, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, de aki akar, boldogulhat. Sokat metróztunk: Fura volt, hogy amikor letapostam egy angol pasi lábát, úgy kért bocsánatot, hogy már azon gondolkozta, hogy mit követett el. Mintha azért szabadkozna, hogy az utamba került...:). Elképesztően sokféle embert láttunk: szerintem a világ minden népsége előfordul Londonban. Mivel Niki az üzleti negyedben dolgozik, láttuk a rengeteg munkába igyekvő öltönyöst. Olyan volt a metróállomás (Canary Wharf), mint egy felzúdult hangyaboly. 

Első nap végig esett az eső. Az elején még zavaró volt, úgyhogy beltéri programként beugrottunk a Brittish Múzeumba. Nem akartuk az egész napot itt tölteni, úgyhogy gyorsan kiválasztottunk pár érdekes témát (Egyiptom, Ázsia). Örülök, hogy rossz időnk volt, mert egyébként kihagytuk volna. Amúgy hatalmas mázlink volt: viszonylag korán érkeztünk, úgyhogy simán bejutottunk a múzeumba. Kifelé nem győztünk csodálkozni: a sor az utcán kígyózott, de nem láttuk a végét. Innen felültünk egy emeletes buszra. Egyetlen szempontunk volt: legyen hely fent elől. Nagy élmény volt. Waterloonál szálltunk le, és elsétáltunk a Wobbly Bridge-hez (hivatalosan Millenium Bridge, de megépítése után nagyon imbolygott - át is kellett építeni emiatt(+5millió font az eredeti 18 milliós építési költségen felül...), úgyhogy 2002-ben adták át végleg. Ez London legfrissebb hídja, és szuper kilátás nyílik róla a London Bridge-re és a Tower Bridge-re, és a St Paul katedrálisra. Ide be is néztünk, de kicsit soknak éreztük a 14 fontos belépőt, úgyhogy nem mentünk beljebb. A következő állomásunk a Tower volt, ahol eltöltöttünk egy laza 3 órát. Ez megérte az árát, minden percét élveztük. Innen haza, majd hullaként alvás reggelig.

Másnap ragyogó napsütésre ébredtünk! Először azt hitem, hogy káprázik a szemem. Nagyon örültem, mert mindenképpen meg szerettem volna nézni a Hyde Parkot és a Kensington Parkban lévő Peter Pan szobrot (kedvenc mesém, erről már korábban is írtam). Reggel a Westminsterben kezdtünk. Eredetileg mindenképpen be akartam menni, aztán úgy gondoltam, hogy csak kívülről nézzük meg, de végül bementünk, és ez volt a legjobb a londoni 2 napunk során. Leírhatatlanul gyönyörű és hatalmas. Amikor odaértünk a költők sírjaihoz (Poets' Corner), borzongtam a nevektől. Ezután parktúráztunk: Victoria Tower Garden, St. James Park (útközben pont belebotlottunk az őrségváltásba, úgyhogy ezt is megnéztük), Green Park, Hyde Park, Kensington Park. Gyönyörű volt mind. Eztután Camden Townban ebédeltünk. Na itt aztán tényleg megfordul az összes fura ember, aki fellelhető a városban:)). 
Csak azt sajnáltam, hogy 2 napba nem fért bele több, de arra pont elég volt, hogy beleszeressünk Londonba. 

Otthonról majd jövök a skóciai résszel, és rengeteg fényképpel. Addig lehet irigykedni:))) (Amúgy Gergő mamázik. 3napig Éva mamánál volt, most pedig Róza mamánál élvezi a kényeztetést. Nem nagyon omlott össze a hiányunktól.Reggel konkrétan lerázott minket, amikor telefonáltunk, mert éppen lépcsőzőtt (Gergő, akarsz anyáékkal beszélni? - Nenene, most lépcsőzök). Szóval jól elvan.:)

2 megjegyzés:

  1. Egy élmény volt olvasni a beszámolódat :) Így én is újra átélhettem 16 évvel ezelőtti élményeimet! Mondanom sem kell, azóta is visszavágyok, én is beleszerettem abba az országba, igaz, volt rá időm, 3 hónap :)
    Jót nevettem a skót beszéd bejegyzéseden :), milyen igaz!!! :)))
    A Westminster rám is komoly hatással volt! Már egy ideje mi is tervezgetjük, hogy odautazunk kettecskén, remélem mihamarabb!! :)

    VálaszTörlés
  2. Mi is vissza akarunk menni, ha Gergő nagyobb lesz!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.