Reggel Tomi kitalálta, hogy a szokásos kávémat igyam a Mekiben, és akkor sétálunk egy jót. Gergő végig a saját lábán jött, majd megkaptam a kávémat, ő pedig egy teát (nagyon durva, hogy 380 Ft..., de szomjas volt). Tök jó volt. Gergő olyan aranyosan, komolyan itta a teáját, hogy sajnáltam, hogy nem hoztam gépet (pedig megfordult a fejemben, mert olyan szépen sütött a nap).
Hazafelé Gergő felfedezte az árnyékát. A Nap pont a hátunk mögött volt, úgyhogy kergethettük a 3 árnyemberkét. Gergő nagyon aranyos volt: rá akart gyalogolni a saját árnyékára:) Ekkor elmagyaráztuk neki, hogy ez olyasmi, mint a tükörképe, úgy mozog, ahogy ő. Ettől kezdve egészen hazáig integetett a saját árnyékának, és nagyokat kacagott, amikor az árnyék is integetett:) Imádom, hogy egy ennyire egyszerű dologra is ilyen lelkesedéssel csodálkozik rá. Így mi is játszottunk hazáig:) Próbáljátok ki, nagyon jó:) Amúgy azonnal beugrott az egyik kedvenc mesém, a Peter Pan (az a rész, amikor Peter megismerkedik Wendyvel:) ). Kiskoromban ez volt az egyik első könyv, ami beszippantott. Ezerszer elolvastam, a könyvben éltem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.