Gergő mostanában mindentől fél. Az oroszlántól, az anyukám kertjében lévő elefánttól (amit persze csak Gergő lát, de minden alkalommal fél, ha sötétben megyünk a kertbe), a könyvében lévő csörgőkígyós verstől, a barlangtól (mármint a szobájának attól a sarkától, amit egy játék során kineveztem barlangnak), és attól, hogy lefolyik a fürdővízzel együtt. Ettől nagyon. Fürdésnél nem mer a kádban maradni, amikor folyik a víz. Eleinte még sírt is. Ma eljutott odáig, hogy nagy nehezen elhitte, hogy nem folyik le. Tomi odatette a kezét a lefolyó fölé, hogy bebizonyítsa Gergőnek, hogy ő bizony nem tud lefolyni, majd biztatta, hogy tegye oda nyugodtan a lábát. Persze Gergő erről hallani sem akart, de az utolsó pillanatban (már a fején volt a törülköző kapucnija) odadugta a lábát, majd hirtelen elkapta. Aztán megint. És megint. Egyre hosszabb időt töltött el a lefolyó fölött, és végül büszkén mesélte, hogy "lefolyt a víz, és Gergő nem folyt le! Gergő bátor!":))))
A múltkor azért borult ki teljesen (keserves sírás lett a vége), mert Tomi közölte vele, hogy ha elkapja, leharapja a fülét. Gergő elszaladt, majd csapdába került, mert elérte a szoba végét, és Tomi odaért. Ekkor teljesen bepánikolt, és elkezdett zokogni. Tomi alig tudta megnyugtatni, hogy nem gondolta komolyan, nem fogja leharapni Gergő fülét. Persze logikus. Gergő már érti, amit mondunk neki, de még nem tudja elkülöníteni a viccet a valóságtól. Valószínűleg úgy gondolja, hogy amit mi mondunk, az úgy is van. Elvégre mi vagyunk a szülei. Szegénykém nem kételkedett az apja szavában, és bizony megrettent a lehetőségtől, hogy elveszíti a csinos fülét. Mondjuk én is kiborulnék, ha valaki komolyan le akarná harapni a fülemet...:D
Azt hittem nekik nincs is félelem érzetük:)
VálaszTörlésHát akkor azt ne mondjátok, hogy "úgy szeretlek, majd megeszlek!" :)