Csak a zene kell

Rájöttem, hogy mostanában nem hallgatok zenét, és NAGYON hiányzik (most kihasználva, hogy Gergő alszik, Ghymes üvölt a fülembe:D) Na jó, ez nem teljesen igaz, mert gyerekdalokat hallgatunk, meg Gergőnek állandóan énekelnem kell (mostanában még a meseolvasásnál is jobban szereti, sőt, ő is énekel már - egyelőre az apja szintjén, de Gergő még fejlődhet:D). Most, hogy erre rájöttem, gyorsan kinéztem vasárnapra egy gyerektáncházat (moldvai és gyimesi zene szól majd, már a gondolattól is libabőrös leszek). Ez azért is jó, mert itt a gyerekek fognak táncolni, mi - szülők -  csak kísérünk, úgyhogy ez ellen Tominak sem lehet kifogása (még nem szólt, hogy lenne, bár csak e-mailt írtam neki, és ebédszünete van, úgyhogy még nem olvasta:))

Még valamire rájöttem: Gergő teljes mértékben a hatalmában tart...:D Eszembe jut, hogy nem hallgatok zenét. Mit teszek? Gyerektáncházat keresek. Véletlenül sem egy esti koncertet. Ha rám tör a vásárlási láz, nem magamnak veszek új ruhákat, hanem Gergőnek egy századik nadrágot. Tomi kevésbé függ tőle, neki igénye van arra, hogy néha Gergő nélkül menjünk valahova, én meg állandóan azért vitázom, hogy őt is vigyük. Pontosítok: igényem nekem is lenne, de eddig akárhányszor elmentünk valahova Gergő nélkül, én már napokkal korábban lelki beteg voltam. Még a vasárnapi Stuhleck mászás előtt is, pedig az csak egy nap volt. Lassan el kéne döntenem, hogy be merek-e vállalni áprilisban egy teljes hetet Skóciáért. Gyakorlatilag szétszakadok... Nem is tudom, mióta szeretnék oda eljutni, sokszor ábrándozok arról az egy hétről, de aztán elképzelem, hogy Gergőt itt kell hagyni, és jön a pánik.