Blogarchívum

2011. szeptember 12., hétfő

Rax / Schneeberg - 3 nap a felhők fölött



Péntek


Terv szerint reggel 5-kor indultunk otthonról, de valójában csak 5:30-kor. Ez is csoda, mert Tomi úgy gondolta, hogy elég 5:30-ra felhúznia az órát. Szerencsére én már 4-kor álmatlanul forgolódtam, úgyhogy nem aludtunk el. Az Árpád hídnál felvettük Ágiékat, és meg sem álltunk a Raxig (egy pisilést és egy pénzfelvételt leszámítva). Egy darabig még a parkolóban vártuk, hogy elálljon az eső (Peti szerint 11-kor, Tomi szerint 2-kor várható volt a napsütés), de végül nekivágtunk a hegynek. Az első 50m szint után már éreztem, hogy a formám nem a régi, és Tomi is elég hangosan vette a levegőt. Szerencsére az első menedékházig belerázódtunk a világ legjobb sportjába. Itt ittunk egy forró teát, simogattunk egy fekete kutyát, megörültünk a fél pillanatra kisütő napnak, majd indultunk tovább.



A pillanatnyi napsütés csak átverés volt, mert ugyan néha láttuk a környező sziklákat, de egyre rosszabb volt a helyzet. Közben kétszer megálltam fotózni, de hamar elpakoltuk a gépet, mert ez még nem az időjárásálló 7D...:)
A szikla ttején lévő pici pötty volt a pénteki cél/szállás

Ázott, vidám verebek


Egy kedves szalamandra pózolt nekem

Amikor felértünk a gerincre, már fejet letépő szél fújt, bőrig áztam, és az esőbe jégdarabok is keveredtek, amik kifejezetten zavaró módon csapódtak az arcomnak. Amúgy az egész az én hibám volt, mert még a kocsiban megjegyeztem, hogy remélem, történik valami izgi is, hogy jó legyen a blogbjegyzés... (ami egyébként a menedékház étkezőjében íródott forrró rumos teát iszogatva 1804 m magasan). A hütte szuperr volt: tiszta, meleg, otthonos, kedves nénivel felszerelt: a legjobb menedékház, ahol eddig voltam (a másnapi szállásunk azért versenyben van). Egy aprócska gond volt: a néni szerint hétvégén lehetetlen szállást találni a hegyen, mert ilyenkor mindenki jön kirándulni.

Szombat

Reggel a nappal együtt keltünk. Életemben nem láttam még ilyen csodálatos napfelkeltét. A völgyben felhőtenger, a szomszédos hegyvonulat fölött lassan bújik elő a nap. Szinte már giccses volt...:)






Kicsit más volt így nekivágni az előttünk álló csúcsoknak, mint az előző napi jégviharban. A Heukuppe csak 200 m-rel volt magasabban nálunk, úgyhogy hamar felértünk a Rax csúcsára. Egy picike problémánk akadt csak: egy gonosz felhőpamacs garázdálkodott a csúcson, ami miatt szinte az orrunkig sem láttunk...




Pár méterrel lejjebb viszont szép kilátás nyílt a másnapi célpontunkra, a Schneebergre.



Ezután sajnos kénytelenek voltunk ereszkedni, hogy újra feljussunk 1700 m fölé a Habsburghaushoz (1785m). Itt végre megkóstoltuk a Peti által emlegetet Almdudlert (ezután mindig ezt ittunk), majd folytattuk utunkat a túra legrosszabb menedékházához...











Persze a Seehaus sem volt vészes, csak a többi menedékház egy kicsit elkényeztetett minket. Mivel elfogyott a vizünk, és még volt előttünk egy menedékház, mindenképpen szereznünk kellett. Ez sikerült is, csak az volt a gond, hogy 3 Euro volt fél liter... (anno a Triglavon ennyiért másfél litert adtak).


A következő állomásunk az Ottohaus volt, ahova felvonóval is el lehetett jutni (emiatt hatalmas volt a tömeg). Mi egy kicsit nehezebb utat választottunk: keresztülvágtunk egy törpefenyőerdőn... Ösvény ugyan volt, de elég szűk...








Szokásos pihi, Almdudler, és indultunk lefelé, hogy találjunk valami szállást. Szerencsénk volt: a pénteken már érintet Waxriegelhausban volt hely bőven. 19 Euróért cserébe egy lágerben aludtunk, és másnap:


Vasárnap

isteni reggelivel indítottuk a napot. Egy jobb szálloda svédasztalos reggelijét pakolták elénk: isteni ropogós császárzsemlét ettünk teával/kávéval és narancslével. A Schneeberghez autóba kellett pattannunk, és elgurulnunk egészen Puchbergig. Itt a puhány útvonalat választottuk: felültünk a felvonóra, ami kb 1200 méterre vitt fel minket.



Innen egy elég unalmas úton indultunk felfelé, de amikor elhagytuk az erdőhatárt, egészen izgalmassá vált. Itt volt egy pont, ahol el kellett raknom a fényképezőgépet, mert mindkét kezemre szükségem volt a kapaszkodáshoz. Később egy osztrák bácsitól megtudtuk, hogy ez a legnehezebb felszerelés nélkül is teljesíthető útvonal a csúcsra. A Triglav is hasonló volt. Egyszerűen imádtam. (Egy kicsit mondjuk demoralizáló volt,a mikor osztrák gyerekek suhantak el mellettünk...).



A Fischerhütténél kicsit több mint 1 órát pihentünk (Almdudler:)), majd felsétáltunka hétvége legmagasabb csúcsára (Klosterwappen, 2076m).







Lefelé már nagyon fáradt voltam, gépiesen pakolgattam a lábaimat. Szerencsére a libegőre retour jegyet vettünk:) Este fél11 körül értünk haza hulla fáradtan, de egy csomó élménnyel gazdagabban. (Egy csomó mindent kihagytam, de már így is túl hosszú lett a bejegyzés...:))


Rax
Schneeberg

1 megjegyzés:

  1. Látom jó időtök volt! Felhő ellenére eső nem volt:) Kíváncsi lettem volna, hogy polár nélküli kép milyen, mert így nem tűnik fel, hogy azzal készült:) Gergőt meg nagyinál hagytátok? Pedig ott a kezetekbe biztos örült volna!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.