Péntek
Terv szerint reggel 5-kor indultunk otthonról, de valójában csak 5:30-kor. Ez is csoda, mert Tomi úgy gondolta, hogy elég 5:30-ra felhúznia az órát. Szerencsére én már 4-kor álmatlanul forgolódtam, úgyhogy nem aludtunk el. Az Árpád hídnál felvettük Ágiékat, és meg sem álltunk a Raxig (egy pisilést és egy pénzfelvételt leszámítva). Egy darabig még a parkolóban vártuk, hogy elálljon az eső (Peti szerint 11-kor, Tomi szerint 2-kor várható volt a napsütés), de végül nekivágtunk a hegynek. Az első 50m szint után már éreztem, hogy a formám nem a régi, és Tomi is elég hangosan vette a levegőt. Szerencsére az első menedékházig belerázódtunk a világ legjobb sportjába. Itt ittunk egy forró teát, simogattunk egy fekete kutyát, megörültünk a fél pillanatra kisütő napnak, majd indultunk tovább.
A pillanatnyi napsütés csak átverés volt, mert ugyan néha láttuk a környező sziklákat, de egyre rosszabb volt a helyzet. Közben kétszer megálltam fotózni, de hamar elpakoltuk a gépet, mert ez még nem az időjárásálló 7D...:)
A szikla ttején lévő pici pötty volt a pénteki cél/szállás |
Ázott, vidám verebek |
Pár méterrel lejjebb viszont szép kilátás nyílt a másnapi célpontunkra, a Schneebergre.
Ezután sajnos kénytelenek voltunk ereszkedni, hogy újra feljussunk 1700 m fölé a Habsburghaushoz (1785m). Itt végre megkóstoltuk a Peti által emlegetet Almdudlert (ezután mindig ezt ittunk), majd folytattuk utunkat a túra legrosszabb menedékházához...
A következő állomásunk az Ottohaus volt, ahova felvonóval is el lehetett jutni (emiatt hatalmas volt a tömeg). Mi egy kicsit nehezebb utat választottunk: keresztülvágtunk egy törpefenyőerdőn... Ösvény ugyan volt, de elég szűk...
Szokásos pihi, Almdudler, és indultunk lefelé, hogy találjunk valami szállást. Szerencsénk volt: a pénteken már érintet Waxriegelhausban volt hely bőven. 19 Euróért cserébe egy lágerben aludtunk, és másnap:
Vasárnap
isteni reggelivel indítottuk a napot. Egy jobb szálloda svédasztalos reggelijét pakolták elénk: isteni ropogós császárzsemlét ettünk teával/kávéval és narancslével. A Schneeberghez autóba kellett pattannunk, és elgurulnunk egészen Puchbergig. Itt a puhány útvonalat választottuk: felültünk a felvonóra, ami kb 1200 méterre vitt fel minket.
Innen egy elég unalmas úton indultunk felfelé, de amikor elhagytuk az erdőhatárt, egészen izgalmassá vált. Itt volt egy pont, ahol el kellett raknom a fényképezőgépet, mert mindkét kezemre szükségem volt a kapaszkodáshoz. Később egy osztrák bácsitól megtudtuk, hogy ez a legnehezebb felszerelés nélkül is teljesíthető útvonal a csúcsra. A Triglav is hasonló volt. Egyszerűen imádtam. (Egy kicsit mondjuk demoralizáló volt,a mikor osztrák gyerekek suhantak el mellettünk...).
A Fischerhütténél kicsit több mint 1 órát pihentünk (Almdudler:)), majd felsétáltunka hétvége legmagasabb csúcsára (Klosterwappen, 2076m).
Látom jó időtök volt! Felhő ellenére eső nem volt:) Kíváncsi lettem volna, hogy polár nélküli kép milyen, mert így nem tűnik fel, hogy azzal készült:) Gergőt meg nagyinál hagytátok? Pedig ott a kezetekbe biztos örült volna!:)
VálaszTörlés