Vasárnap délután találkoztunk Emmával és Norbival a kedvenc helyünkön (Kopaszi gát még mindig). Gergő már messziről észrevette Emmát, és le sem szállt róla egész végig. Követte, mosolygott rá, simogatta, fellökte (néha), és a búcsúzásnál sírt, sírt, sírt. Egészen a kocsiig. Ott már csak azt mondogatta, hogy Emma hazament. Én nem vittem gépet, de Norbiban lehet bízni:)
A babakocsis képekhez egy kedves sztori:) Gergő felmászott a lábtartóra, megkapaszkodott a karfában, Norbira nézett, majd közölte: "toljad, toljad". Van még pár kép Norbi blogján.
Jó hogy megemlítetted ezt a kis sétát:) Jófej gyerek ez a Gergő:) Kicsi őnöknek érzi magát,de leaglább is szeret irányítani:)
VálaszTörlésNekem tetszet, mikor fent akadt a kötélen a mászókán és közölte vele a nagyobb gyerek, hogy "Te mocskos kalóz!" Csak pilláztam...
Emma kb. haza felé a kocsiba meg úgy bealudt, hogy 1,5h még elvolt.
Majd legközelebb is lehet ilyet:)
Kicsit érdekesek voltak azok a gyerekek...
VálaszTörlés