Blogarchívum

2011. augusztus 30., kedd

Ugye mi jó barátok vagyunk?:)

Vasárnap délután találkoztunk Emmával és Norbival a kedvenc helyünkön (Kopaszi gát még mindig). Gergő már messziről észrevette Emmát, és le sem szállt róla egész végig. Követte, mosolygott rá, simogatta, fellökte (néha), és a búcsúzásnál sírt, sírt, sírt. Egészen a kocsiig. Ott már csak azt mondogatta, hogy Emma hazament. Én nem vittem gépet, de Norbiban lehet bízni:) 



A babakocsis képekhez egy kedves sztori:) Gergő felmászott a lábtartóra, megkapaszkodott a karfában, Norbira nézett, majd közölte: "toljad, toljad". Van még pár kép Norbi blogján.

2 megjegyzés:

  1. Jó hogy megemlítetted ezt a kis sétát:) Jófej gyerek ez a Gergő:) Kicsi őnöknek érzi magát,de leaglább is szeret irányítani:)
    Nekem tetszet, mikor fent akadt a kötélen a mászókán és közölte vele a nagyobb gyerek, hogy "Te mocskos kalóz!" Csak pilláztam...
    Emma kb. haza felé a kocsiba meg úgy bealudt, hogy 1,5h még elvolt.

    Majd legközelebb is lehet ilyet:)

    VálaszTörlés
  2. Kicsit érdekesek voltak azok a gyerekek...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.