Játszótér

Címadásban nagyon gáz vagyok:) Délelőtt kint voltunk a játszótéren (ugye milyen találó cím?), és beszélgettem egy anyukával, akinek kb annyi idős a kislány mint Görgő. Kiderült, hogy régen jóban volt egy anyukával, akinek akkora gyereke volt, mint az ő nagyobbikja, de sajnos elköltöztek. Aztán rájöttünk, hogy arról a családról beszél, akiktől a lakást vettük.:D Azt hiszem, kölcsönös volt a szimpátia, úgyhogy játszóterezünk még együtt. Örülök, mert a környéken nem nagyon "melegedtem" össze egyetlen kisgyerekes anyukával sem. Az a gyanúm, hogy a többség bejár a lakótelepre, mert ott sokkal nagyobb és szebb játszótér van. Mi is oda megyünk, ha nem vagyunk lusták (szóval többnyire maradunk a közeli téren...:D).

Éjjel nappal képeket szerkesztek, nagyon közel volt a két fotózás (ez legyen életem legnagyobb problémája:D). A babaklubos képeket szerdán szeretném elküldeni, a hétvégit pedig jó lenne pénteken befejezni, mert hétvégén megyek Zoboraljára nosztalgiázni, kirándulni, fotózni (talán apa új könyvéhez is jó lesz pár képem...:D). Egyedül megyek (mármint apa már ott vár, Jucó pedig jön velem), Gergő és Tomi maradnak. Tudom, gáz, de már most alig tudok esténként elaludni, annyira stresszel, hogy itthon hagyom Gergőt 3 napra. 

Gergő végre szereti, ha olvasunk neki. Sokáig egyáltalán nem érdekelte (már aggódtam, hogy semmit nem örökölt tőlem...), de most végre tetszik neki. Ha leülök egy könyvvel a szobájában, rögtön odakuporodik mellém, és hatalmas szemekkel, komoly pofival figyel, néha megismétel egy-egy szót, elmeséli nekem, hogy mi van a képeken. Nagyon élvezzük mindketten. Az előbb  Kóc kóc című mondókás könyvből olvastam neki (elalvás előtt lenyugtatja a pörgő manócskát), és egészen az 58. oldalig jutottunk. Lassan előveszem a Radnóti kötetet:)