Hagyományt teremtettünk. Emese (Gergő keresztanyja) elhatározta, hogy minden évben elviszi Gergőt és minket az Állatkertbe gyereknapra. Így volt ez idén is. Már a tavalyi is nagyon jó volt, de abból még Gergő nem sokat fogott fel, úgyhogy nagyon vártuk az idei reakcióját. Nem csalódtunk:)
Mindenre rácsodálkozott, gyönyörűen kimondta az állatok neveit: fóka, boci, kakas, kacsa, az orrszarvú szerinte porszívó:D Egész délelőtt lankadatlan figyelemmel szívta magába a rengeteg új információt. A prérikutyáknál még az ismertetőt is alaposan átolvasta.
Az egyik legizgalmasabb rész természetesen az állatsimogató volt (nekem is:)). Először kicsit tartott a rengeteg kecskétől, de hamar megbarátkozott velük. Nagyon vicces jószágok voltak. Mindent meg akartak enni: a táskámat, a nadrágomat, Gergő pólóját, bármit, amit elértek:) Volt egy csomó babakecske is.
Mivel Emese alig várta, hogy Gergőzhessen, mi is szabadabban nézelődhettünk. Sokkal egyszerűbb az élet, ha van, aki helyettem rohangál a gyerek után, és még élvezi is:D
Idén kb félóránként különböző programokat, bemutatókat tartanak az Állatkert dolgozói. Mi a fókamóka elnevezésű bemutatót csíptük el, és nagyon nagy élmény volt. Egyrészt nagyon cukik voltak a fókák, másrészt eszméletlen ügyesek. Miközben mi ámultunk, Gergő vígan majszolta a perecet Tomi nyakában, aminek következtében csupa morzsa lett apa feje:)
Nagy bánatomra a zsiráfokat most nem lehetett simopgatni, sőt kifejezetten messze voltak, pedig egész nap a zsiráfrandira készültem:( Talán majd jövőre. Összességében isteni nap volt Itthon Gergő kb 3 és fél órát aludt, hogy utána újult erővel mehessünk a Margitszigetre Emmával randizni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.