Mostanában kicsit hanyagolom az írást. Ennek oka az, hogy lusta dög vagyok:) Mondjuk nem is történik velünk semmi egetrengető, csak a szokásos apróságok. Új szavak, kedveskedések, néha hiszti. Gergő tényleg elkényeztet. Nagyon ritkán hisztizik, és akkor is viszonylag könnyen leszerelhető. Mondjuk az elmúlt két este volt egy kis gond a lefekvés körül, de azért nem nevezném vészesnek. Csak kicsit aggaszt, mert péntek este megyünk nagybátyámékhoz, és lehet, hogy hangos és fárasztó éjszakánk lesz. Cserébe viszont szombaton Gergő szabadon rohangálhat a hatalmas kertben, traktorozhat, összekoszolhatja magát (mondjuk ez itthon is megy), és még ki tudja, mi minden jó vár rá. Pont nemrég mondtam anyának, hogy egy dolog miatt sajnálom egy kicsit Gergőt: neki nem lesznek olyan szuper falusi nyarai a nagyszülőknél, mint nekünk (Tominak is hasonló volt a gyerekkora, mint az enyém - heteket töltöttünk falun a nagyszüleinknél, és mivel a nagyszülőknél mindent szabad, ez felejthetetlen élmény volt), hiszen mindenki itt lakik a közelben. Persze ennek is megvan az előnye, hiszen így sokkal többet mamázhat, papázhat (és mi is eljutunk ide-oda kettesben:D).
Ma is nagy kaland vár ránk. Délután babakocsi nélkül bemegyünk a belvárosba busszal, metróval és villamossal. Imádni fogja. A Blaha környékén meglátogatjuk anyát (mamát - kinek mi:D) a munkahelyén, én pedig elszaladok egy fotós boltba háttértartó állványt venni. Ez azért fontos, mert a június végi fotózásra tudom majd vinni a teljes felszerelést, és felállíthatok egy mobil stúdiót. Egyébként lassan jelentkezhetne a titkos amerikai nagybácsi, mert annyi mindent szeretnék venni:)
Holnap végre találkozunk Gergő keresztmamijával, akit ezer éve nem láttunk, mert állandóan megfázik...:) Az ilyen heteket szeretem, amikor minden napra jut valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.