Ma mi is meglátogattuk a nagyikat és dédiket. Annyira jó volt látni, ahogy Dédinek könnybe lábadt a szeme a meghatottságtól, amikor Gergő puszit adott neki, vagy, ahogy a nagyik elolvadtak, amikor unokájuk azt mondta nekik, hogy mama. Megértem. Én sem tudom megszokni. Földöntúli érzés.
A hétvége képein dolgozom. Rengeteg van, úgyhogy kell még egy kis idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.